Ismét sikerült eljutnunk a kedvenc – és egyben egyetlen – fejlesztőházunkba!
Itthon én magam állítottam össze egy fejlesztési menetet és úgy érzem, hogy most jó úton vagyunk. Egyet nem szabad elfelejtenem, hogy ne essek át a ló túloldalára, hogy néha a kevesebb több.
Köszi Hajni, tudom, hogy igazad van, csak amikor az ember belelendül, akkor olyan telhetetlen tud lenni. Vagy túl maximalista vagyok… – szegény Nimikém, ne haragudj, annyiszor mondom neki. De imádom és tényleg a legjobbat szeretném neki.
Pont úgy jött ki ismét, hogy a szülinapom is itt ért. Hát sebaj, köszi mindenkinek a kedves köszöntéseket, a meglepiket! Hihetetlen, hogy milyen fantasztikus emberek lettek körülöttünk, amióta megszületett ez a kis Csodabogár. Ez is nagyon elgondolkodtat, ahogy sok más dolog is, de most nem filozofálok. Tényeket közlök, mesélek. Szuper a Borsóház. Szuper a Csapat. Szuperek a Terapeuták. Szuper a szállás. Szuper a Fiam!
Minden nap hősiesen küzdött Nimi, egyre ügyesebben teljesít, egyre inkább nem igényli anyuka animátorkodását, egyre nagyfiúsabban viselkedik. Fruzsi is mindent meg tudott vele beszélni, hogy mit miért és hogyan kell csinálni. Sokszor magam is meglepődtem, ez tényleg az én Kisfiam? De egy biztos, bárhogy is lesz, az én Fiam és Büszke vagyok rá! Hihetetlen ereje és kitartása van, na és persze akarata. Ez viszi előre. Tudom, bár néha nagyon nehéz jól lereagálni a kis dolgait, viselkedési szokásait…
Hiszem, ha sikerül többet, ügyesebben, önállóbban mozognia és nem egy merev testbe zárt kisfiú lesz, akkor végre igazán boldog tud lenni. Hát ezért kell nekünk a sok fejlesztés és kupak és támogatás, hogy beteljesüljön a vágya, a mi vágyunk.
Minden Borsóház után úgy érzem, egy picit megint haladtunk előre.
Köszönöm Minden Terapeutának a türelmet, a pozitivitást, az erőt, a kitartást és a szeretetet! Jó kezekben van Nimród és a többi Gyerek, aki ide jár fejlesztésre.